Helló Kismanók!
Arra gondoltam írok Nektek valami nagyon szépeket!DE még nem találtam ki hogy mi legyen. Tyúkszaros kis életem epizódjait nem hinném hogy közszemlére kéne tenni, Ti úgysem menekültök előle.Amugy a mai napom nagyon jól indult,végül kaptam egy laza agysokkot , mert az egyik bótban megbántott a néni,d emár tulvagyok rajta köszi, a váságstáb nélkül túllendültem:):(Nosza!Találtam egy kedveset!
A bögrék
Elmosogattam tegnap este, nyolcra.
Rakosgattam el a bögréket a polcra.
Köztük van kettő fületlen, de elölről szépek.
Elölről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!
Eszembe jutnak most a felebarátok,
Kiket képletesen fületlennek látok.
Úgy teszem fel őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára.
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
Hátrafelé, az én törött fülemmel.
Írta: Udvardi Adél szül: 1881 megh: 1976 Hejce
