nem vagyok kifogásalan krónikás, késtem, de el kell mesélnem, hogy miért. amint kisvárosunkba megérkeztünk a nagy út után, azonnal költöznöm kellett pöstre, aztán utazni le zsennyére, mely egy kis falucska szombathely közelében, ahol van egy mesebeli kis kastély, mesebeli óriás erdőparkjával, és olyan lakomákkal, hogy ott csak azt nem hízlalják fel aki bezárkozik a szobájába. itt töltöttem egy hetet olyan diákokkal, már diplomásokkal, tanárokkal és nagy szakmabeli öregekkel az ország és a világ különböző pontjaiból, akik a designnal, művészettel, filozófiával foglalkoznak, és beszélgettünk-ittuk-ettünk-nevettünk-néztünk-tanultunk együtt. ennél nagyobb nyárzáró feltöltődés-főleg egy európatúrával együtt-nincs. szóval.

az ezt megelőző napok következnek:

történt tehát, hogy Dió,Kata,Levi,Mesti,Milán,Panka,Timi,Tomi,Zoli beszállt egy magasított tetejű(fontos!) kisbuszba, és útnak indult nyugatra. dátum: 2008.

augusztus 24

indulás. az úton Mesti és Tomi szomjasak, Panka hiába magyarázta hogy igazából ez érzéki csalódás. a sör igencsak fogyatkozott. Tomit késő este már irigyeltem, úgy érezte a budapest parádé egyik partikamionján van, meg aztán a szemüvegtoktartóját (értitek) is kereste gőzerővel.

augusztus 25

úton. majd hajnalban arra keltem, hogy megálltunk fotózni, ahogy a felkelő nap megvilágítja a magas hegyek sziklás, havas tetejét. akkor éreztem először, hogy biza, utazunk. olaszországban keresztül mentünk az egyik legnagyobb síparadicsomon, mert lerövidítettük az utat egy-két szerpentinnel, ugye:) de megérte. reggel megittuk első kávénkat, és először szembesültünk, hogy nem lesz ebben az országban a wc-zés móka és kacagás :D campigünk a como-tó mellett várt ránk, ami szintén gyönyörű volt. délután paprikás krumpli főzés, és vita az élet nagy dolgairól, valamint megtanultunk Levitől, mi fán terem a középszerűség. fontos információ: ettől a naptól kezdve új útitársunk wilson II a rózsaszín labda.

augusztus 26

útrakeltünk újra, tovább. ez volt a nap, amikor megpillantottuk a tengert. átmentünk genova felett is, ami "tatabánya a tenger mellett" ahogyan Mesti szólt. első fürdőspontunk arenzano, tata testvérvárosa. meg aztán boltkeresés is volt savonában valamikor még a nap folyamán, de vagy a parkoló volt magasságkorlátozott, vagy nem volt parkoló, vagy nem volt bolt. találtunk egy campinget aztán, fent a hegyen, csupa fa, sajátos kellemes hangulat, ahol már a melegvízért sem kellett 50centet fizetni, a gyengébb képességűeknek sem 4 eurót :) Megültük Dió szülinapját, ki így-ki úgy. azóta is reméljük, hogy a reggelre kiborigatott szemeteskukát a vaddisznónak tulajdonítják (mert az is volt) nem nekünk :) pedig Zoli is hősiesen hadonászott éjjel 2-kor a bográcsvassal, hátha jön a vérmes fenevad desznó. fontos megjegyzendő, hogy együttlétünket a szarás motívuma kísérte végig.

álljon itt díszítésként egy klasszikus:Tomi: "sokat várok a franciáktól,azok biztosan tudnak nagyokat szarni"
Milán: "anyádat fogom a farkamra felpókozni"

augusztus 27

a nap, amikor részese lehettünk egy világnak, aminek köze sincs mi kis életünkhöz: MONACO. már az útról felejthetetlen a város látványa, csinálunk is róla sok pikcsört. a ferarrik száma erősen felfelé konvergált, de azért jacht több volt, szó se róla, formatervezési szempontból is akadt egy-két csoda, bár én nem értem mit kezd egy ember egy ilyennel, vagy a jakuzzival a tetején... nagyjából háromnegyed órát köröztünk már a helyiek ismertek minket úgy érzem, főleg akiket el akartunk ütni. mert nem találtunk parkolóhelyet ("it`s not possible") mert a mi autónk akárhova mégse mehetett be, féltek, hogy a helyieknek esetleg kisebbségi komplexusban lesz részük a ford tranzit monumentalitása miatt. helyes. aztán csak letettük a járgányt, és míg a csapat egy része kaszinózott, addig Panka, Mesti, Tomi, Timi, akiknek kívülről is elég katarzist nyújtott, jégkásázott meg ringispingezett egyet olyan vizes hullámvasúton vagy min is. aztán leültünk a lépcsőre, a srácok sztriptizeltek, ami arrafele lehet nem volt divat, de messziről jött ember azt csinál amit akar :) Katát és Zolit lefotózták mint látványosságot, mert a fűben ülve kajáltak. van ez így. mivel a központban túl snassz lett volna, ezért mi egy külvárosi spar parkolójában kajáltunk, bougettet és ki-ki az ízlése szerint választott sajtot, fejeldelmi lakoma volt magyar módra monacoban. de tényleg. utána továbbindultunk. volt aztán tengerparti fürdés is, bár nagyjából örömünk az első percben beárnyékolódott, mert egy helyi medúza úgy döntött Mestin keresztül tudatja velünk hogy az élet nem csak habostorta. mondanom sem kell ezek után egész nyaralásunk folyamán rengeteg ázottpapirzsebkendőfecni-medúzát véltünk látni, ami egy új faj. meg a fiúk szomjasak voltak megint, ittak egy kis söcit 7 euróért. na de nem ám a korsót... két decit :) estére megintcsak egy romantikus hegyicampingbe terelt minket a sors, ahol ezúttal minden sátrat felálitottunk, így én Milán kétszobás kastélyában verhettem tanyát végre, és nem a kocsiban. ezúton is köszönöm neki :)

augusztus 28

ez a nap személyes másik kedvencem volt, főszereplő: a francia riviéra. gyönyörű. úticélunk saint tropez, mely ha nem is a világ legszebb tengerpartja, azért nem is csúnya.. bár a legtöbb időt a parkolóban töltöttük, a csodás műszaki vívmány önlemosótisztitówcautómata mellett. Milánnak úgy megtetszett, hogy alig volt időnk sétálni. saint tropez romantik, a croissont olyan isteni finom, hogy oda kell költözni. Meg majd egyszer visszamegyünk megkeresni Mesti komárominapokos pólóját, amit elmondása szerint elloptak. ezt valószínűnek tartom. :) strandoltunk is, kihagyhatatlan. volt állítólag úriember aki akart eladni hasist, de a buta Mesti nem vett, mint kiderült ez hiba volt, mert így Mili jajgatása zengte be a kocsit a továbbiakban. egyébként pedig ez volt utolsó állomásunk, kezdetét vette az utolsó etap barcelona felé.

augusztus 29

éjjel utaztunk, kiváló sofőrünk ezennel Mesti volt, Levi pihent. meg is érkeztünk mestianyuka által kinézett campingünkbe hajnali 5-kor, kár hogy csak déltől fogadtak minket. apró bibi, de sebaj, végső megoldásként fogtuk a hálózsákot és irány a tengerpart. majdnem lehett volna aludni is, csak akadályozta ezt egy agyonkávézott Mesti, egy homoksimogató traktor, egy kutyasétáltató katalán úr, aztán a szemétszedők, majd a "a Panka nézzétek kel fel a nap" féle felszólítás, majd a Mesti mint david attamborough által kommentált felvétel. mindezek után már reggel lett, és szépen megtelt a part. Dióék és Katáék persze minden akadály ellenére aludtak, őket a traktor is kikerülte. reggelre Milán és Tomi is megérkezett a partra a kocsiból. teljes volt a csapat. itt meg kellett válnunk két kedves útirársunktól, akik továbbutaztak madrid fele. heten maradtunk. irány az új camping. három éjszaka várt itt ránk, ahol volt medence, bolt, étterem,  pincér cimbora, kiváló zuhanyzók, melegvíz, magyar motoros bácsi szomszéd, tyúkok, nyulak, pávák, szamarak, legyek. szemben pedig a tenger. felvertük a sátrakat, ezúttal már közös fészkünk építése is csak háromnegyed óra volt, nem kettő. jót bekajáltunk, kipróbáltuk a tengeri herkenytűket, éltünk, mint az urak. a kis magyar lökött társaság már első napok kivívta a pincér haver szimpátiáját.

augusztus 30

a nap, mikor meghódítottuk először a katalán fővárost. lestünk cápákat, meg furcsa félbevágott halakat a nagy akváriumban. utána megint parkolóhelyet kerestünk, ami nagy hobbink volt. találtunk egy szupert, onnatól gyaloglás, városlesés. Pankával közös szerelmeink a kis sikátorok voltak, felejthetetlen. a sétálóutcán is végigrohantunk, kajálás után többek között azért is, mert Milánnak és Tominak megint szükségleteket kellett kielégíteni... és ha nekik, akkor már másnak is. ragadós. a sikerek után célba vettük gaudi művét, a város jelképét, a sagrada familiát. szép. nagy. még építik.. egyszer készen lesz. volt megint jégkása, gyakorlatilag valami eszméletlen árért, főleg, hogy itthon soha nem költenék színescukros vízre, még 50 ft-ot sem. az eurotrip másik dimenzió. ez a nap arra is jó volt, hogy a lány egység vegyen táskát, sálat, kütyüt, megnevezhetetlen bigyókat. vicces színfolt volt, mikor a nemtudnimelyik téren galambok közt togyogott két zöld papagáj. nem tudom ez mennyire szokványos, a gellért-téren mindenestre ritkaság. :) este aztán volt buláj, meg széktörés, meg lányokkal ismerkedés, de antipartiarc Panka,Milán,Timi inkább aludtak.

augusztus 31

reggel medence, sunshine, az élet szép. délután újra barcelona. a tapasztalatok azt mutatták, érdemes a nemek szerinti különválás egy fél napra, így nyugodtan lehet nézelődni, és a fiúk kellemes társasága nélkül is jó néha sétálni, mert jóból is megárt a sok. így tehát Dió, Panka,Timi körútra indult, ahol itt-ott aztán befigyegett egy-két újabb táska, és ez meg az. a güell parknál egyesültünk a nagyon vidám srácokkal, akik összetévesztik a város nevezetességeit a lányokkal... de a sört megismerik a boltban, az eredmény alapján. de a lényeg: a güell park csodaszép. felmész a tetejére, ott az egész város a lábadnál. és gaudi itt is ügyes volt. a boltban aztán felpróbáltunk pár sapkát, vártuk Milánt, és aggódtunk, hogy nem érjük el a parkolót mielőtt bezárják, ezért volt futás. persze kiderült, hogy tovább van nyitva. ugyan. mindenestre kevés tursita futkorászik barcelona utcáin, van egy varázsa. és a két transzvesztitának is volt, még este utoljára az étteremben jól otthagytunk nekik újfent egy szép összeget, mi pedig örökre megtanultuk, hogy csupítosz(rövid), meg szervessza(sör). vagy ilyesmi :)

szeptember 1

hazaindulás napja. sátorbontás. a bűnös sátoré is. kultúrlények vagyunk, ezért figueras volt első állomásunk, dalí szülővárosa, ami egy helyeske kis városka, természetesen minden második üzlet az őrült zseni biszbaszaival van tele. a csapat egy része megtekintette a múzeumot, amit mindenkinek érdemes ha arra jár, nem az a tipikus, ahova bepakolnak 5 képet és nézd. érdekes volt. utána már csak franciaországban álltunk meg, még egyszer megmártózni a nagy sósban. valami jobbik fajta üdülőfalu lehetett az (le barcares), úgy vettem észre. és szép volt. csináltunk csoportképet is, legyen olyan is, meg hogy szórakoztassuk ott az uncsi nyugodt napozókat. még azért kajáltunk egyet az ottani spar parkolójában, mert úgy szoktuk. de tovább kellett indulni. bárhogy fájt. innetől a történet újra csakis autókázásunkról szól.

szeptember 2

az út elején Tomi és Milán ültek elöl, és mivel szégyen szemre a whiskey nem fogyott el egész nyaralás alatt, javítottak a helyzeten. de nem a magukén. mi azért jól szórakoztunk Tomcsi gyöngyszemein, más elmeséslésekből hallottunk róla, de személyes kedvencem Mili beszólása egyik benzinkútnál, miszerint akkora az értelmi szintje mint egy mogyorós pelének. mogyorós pele. szóval mentünk-mentünk hazafelé. egyszer megálltunk aludni, Panka,Mesti,Tomi hősiesen vállalta, hogy a betonon aludjanak, amit aztán hajnalban lelkesen fotózott egy olasz turistabusz. de innen aztán nem volt megállás, csak enniért, már akinek még maradt eurója, mert nekem csak egy kv-ra futotta. ha akkor első nap nem 4 eurót dobok be a zuhanyzóba....:) szóval. szeptember 2-án este, megérkeztünk tatára.

bár a 10 nap alatt sokszor felmerült bennem a kérdés, miért is jön turista ebbe a mi kis paprikás országunkba, mikor itt van ez a többi gyönyörűség, azért jó európa ezen a részén is. a többit pedig kihagyhatatlan élmény megismerni: azt hogy az olaszok hogy nem esnek bele a klozetba, azt hogy a franciak hogy nem híznak szét ha ilyen sajt- és péksüteménynagyhatalom, hogy bírják, hogy nem árulnak sört a benzinkúton, és hogy a katalán emberek hogyhogy képesek mosolyogni, hogy bírják, hogy nem 5 évig építik a negyedik metróvonalat, vagy hogy nem mennek át rajtad a parton a traktorral.

köszönöm Nektek fiúk-lányok! igazi nyaralás volt.