Hogy is mondjam el,..magamnak olyan jol elmondtam. Én is akarok egyszer ilyet írni, és most nosza kipróbálom. Én értem.

Mint egy magzat a méhben. Talán már kifejlödött az idegrendszere...dobog a szíve, megvan írva a személyisége, és minden külsö jegy kódolva van benne, várod, hogy megszülessen,elképzeled milyen csodás lesz. Már ismered Őt, van neve is.

De egyszercsak nem dobog a szíve tovább..Még mindig benned van. Megölték? Vagy a Te méhed nem ölelte elég szorosan hogy továbbfejlödjön? Vajon mi az a felsőbb hatalom, ami elveszi tőled? Bucsuznod kell..Bár már most tudod, hogy azt a nevet,amit neki izgatottan kigondoltál, nem fogja megkapni senki más.Soha.

Szenved a tested, szenved a lelked, közös harc, és a magzat egyre kisebb..elkezdi feldolgozni a szervezet, lassan semmi más, csak egy pont a méhlepényen..aztán szépen lassan felszívódik..

Nem láthattuk, nem ismertük meg..de örökre hiányozni fog.

Nem ez fáj.