Mintha rémálomból kelnél, úgy dereng fel az a nap. November volt, pontosan 14-e. Te fáradtan bandukoltál a sikátorban, már 11 is elmúlt. Fejedben Edgar Allan Poe meséi jártak, sötéten és kuszán. Züm züm, röpködtek végig az úton tréfás falevelek. Akkor találkoztál Vele. Akkor ütközött beléd az a szerencsétlen, pedig mennyit gondolkodott, hogy ne a Móriczon keresztül menjen e haza. De rosszul döntött... Szembetalálkozott Veled, rosszkor volt rossz helyen. És te meg is büntetted ezért. De bár álltál volna meg az arcára mért 9 öklös után! Több kellett, még még még! Már a gimiben is telhetetlen voltál, csak te repetáztál háromszor. Most sem hazudtoltad meg magad. Térded gyomrában lelt nyugalomra, nem egyszer, nem kétszer. Hajának csomói tán még mindig ujjaid közül lobognak a szélben. Mikor végre leterítetted áldozatodat, átléptél rajta, és hazafelé vetted az irányt egy régi dallammal ajkadon:

raindrops keep falling on my head........