(Báglárka felhasznált minekt valami sulis dolgozathoz! Köszönjük!!!!!!)
Ime:
Vígh Viki korábbi „titok?” című bejegyzése kapcsán jutott eszembe valami, amit azért nem mint komment írok le, mert ez egyben egy blogajánló is lesz. Viki egy mondat erejéig kitér arra, hogy mi minden másra is lehet még jó egy blog a személyes élmények feljegyzésén túl, és ezen a ponton elhangzik a közösségteremtés is mint lehetséges cél. Arra, hogy hogyan tud közösséget létrehozni egy blog, nincs jó példám, arra viszont, hogy egy már meglévő közösséget hogyan tud megóvni egy weblog a széthullástól, van egy számomra igen kedves, személyes vonatkozásokkal is rendelkező példa.
Emlékeztek még kis alsós korotokból a levelező füzetre? Az én időmben minden kislány vezetett ilyet pár barátnőjével közösen, biztosan nektek is volt ilyen (Bocs fiúk, ez az élmény titeket kevésbé érint). Ennek a nyomán alakult ki a sezlony.blog.hu. A blog íróinak magja néhány lány, akik korábban közösen béreltek egy lakást, illetve itt vannak még az ő barátaik, tehát voltaképpen egy régen jóban-rosszban is összetartó baráti körről van szó. A jóbarátokat különböző helyekre szólította az élet, de nem akarták, hogy fellazuljon a kapcsolatuk, pedig ez lett volna a törvényszerű. Nap mint nap már nem tudnak találkozni, elfoglaltabbak annál, mintsem hogy naponta tudnának fórumozni, vagy telefonon, cseten tartani a kapcsolatot. Elhatározták hát, hogy felelevenítik a gyerekkori hagyományt és nyitnak egy felnőtt levelezőfüzetet, blog formájában. Ha valamelyikükkel történik valami, megírják amikor kedvük és idejük tartja, így mindannyian lépést tudnak tartani a többiek életében zajló eseményekkel, hogy senki ne maradjon le semmiről. A sezlony nem titkos, de nem is magamutogató. Valami egészen különleges dolog, amit követendő példának tartok mindenki számára, aki a rohanó világban nem tud elég időt szánni a barátai számára.
Emlékeztek még kis alsós korotokból a levelező füzetre? Az én időmben minden kislány vezetett ilyet pár barátnőjével közösen, biztosan nektek is volt ilyen (Bocs fiúk, ez az élmény titeket kevésbé érint). Ennek a nyomán alakult ki a sezlony.blog.hu. A blog íróinak magja néhány lány, akik korábban közösen béreltek egy lakást, illetve itt vannak még az ő barátaik, tehát voltaképpen egy régen jóban-rosszban is összetartó baráti körről van szó. A jóbarátokat különböző helyekre szólította az élet, de nem akarták, hogy fellazuljon a kapcsolatuk, pedig ez lett volna a törvényszerű. Nap mint nap már nem tudnak találkozni, elfoglaltabbak annál, mintsem hogy naponta tudnának fórumozni, vagy telefonon, cseten tartani a kapcsolatot. Elhatározták hát, hogy felelevenítik a gyerekkori hagyományt és nyitnak egy felnőtt levelezőfüzetet, blog formájában. Ha valamelyikükkel történik valami, megírják amikor kedvük és idejük tartja, így mindannyian lépést tudnak tartani a többiek életében zajló eseményekkel, hogy senki ne maradjon le semmiről. A sezlony nem titkos, de nem is magamutogató. Valami egészen különleges dolog, amit követendő példának tartok mindenki számára, aki a rohanó világban nem tud elég időt szánni a barátai számára.
Kértem engedélyt a blog íróitól a megtekintésre, de egy kívülálló számára a tartalom valójában nem is lényeges, csak a cél, amire létrejött. És az, hogy bevált.