...bár velem valójában nincs semmi, elég nyomi időszakom van, minden apróság hatással van rám, amire máskor oda sem hederítek. ezt sok mindennek betudhatjuk, ami közeleg, én meg seholsenem vagyok, vagy Emőke szerint nyár eleji depressziónk van. hát nem tudom, de az enyémnek aztán június 23-án(államvizsga) vége lesz, ha más nem mesterségesen véget vetünk neki:) na ennyit a nyiffnyaffból.

most jöttem vissza nemrég, elmentem bicajozni a városba, nagyon rég tettem már ezt, hogy cél nélkül csakúgy. mondják sokszor, hogy van amit nem lehet megunni. ennek igaznak kell lennie, mert már megint úgy tojtam be a szépségtől ahogy ment lefele a nap a tóparton, mintha először láttam volna.

tegnap este még Quimby koncerten voltam a belvárosban, ezt mindenképpen akartam írni, hisz Annával közös szerelmünk... :) azt szeretem bennük, hogy minden koncerten minden szám más. vagy ritkán járok.. de a lényeg hogy love. Kanál hívott is este, hogy merre vagyok, jól is esett ám, és nagyon röstelltem, hogy hát megint pösten... állítólag többet nem is hívnak sehova :( remélem még azért összefutunk. :) itthon általában nem haladok nagyon az a baj...

ja és, hogy ne csak ríjak, már van szobám képzeljétek. eddig is volt, csak én nem fértem  be. mert aki nem tudná, új lakásunkba költöztünk, és hát az egyetemista gyerek szobája lehet a szerszámos kamra, a hétvégét kibírja a földön is :))) szóval van mályvásbarnásrózsaszínes színű falam, ágyam, és a ruháim sem a lakás különböző pontjain lévő szekrényből halászom össze. ez a boldogság, akárki akármit mond. annyira szép, hogy ahelyett, hogy benne magolnám a tételeket itt pötyögök. :) megyek is.

csókolás mindenkinek!!!